A TÍZPARANCSOLATRÓL

Bevezetés

Ki adta a Tízparancsolatot?

Az az Isten, aki szabadító Istenként mutatkozik be az első parancsolatban. Aki minket is szabad akarattal rendelkező lényeknek teremtett (nem robotnak).

Isten a zsidó népet az egyiptomi rabszolgaságból, minket pedig a bűn[1] rabszolgaságából szabadít meg (ha Mellette döntünk).

Mikor adta Isten a 10 Igét?

Több ezer évvel ezelőtt adta Mózesnek a Sion hegyén két kőtáblán.

Azután adta, miután kiszabadította népét, akiknek meg kellett tanulniuk újra szabadságban élni, felelősen dönteni, Istenükben bízni és Neki hittel engedelmeskedni (tehát előbb cselekedett, utána adott törvényeket).

Milyen célból adta Isten ezt a 10 Igét?

„…hogy jó dolgunk legyen mindenkor…”

Azért, hogy megtanuljunk élni azzal a szabadsággal, amit Istentől kaptunk. Ezzel a szabadsággal azonban csak bizonyos kötöttségeken belül lehet hosszú távon és helyesen élni. Ahogyan a korlát sem azért van egy erkélyen vagy egy lépcsőn, hogy korlátozzon minket, hanem, hogy védjen, ugyanígy Isten parancsai is védő korlátok számunkra.

Másik hasonlat: A hal a saját léte érdekében vízhez van kötve, viszont ott igazán szabad, ott van elemében. Isten népe is az Isten törvénye szerinti életben van elemében, ott élheti meg igazán a szabadságát, és ott van védettségben is. Kiléphet onnan, de akkor az a sors vár rá, ami a partra vetett vagy a szatyorba tett halra.

ELSŐ KŐTÁBLA

I. Parancsolat

„Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!”

Isten a zsidó népet kihozta Egyiptomból, ahol rabszolgaságban életek. Közvetlenül erre utal ez a parancs.

Mi  a bűn rabszolgaságában élünk. Isten minket is figyelmeztet bűneinkre (akár egy bibliai igén, lelkiismeretünkön vagy embertársainkon keresztül) és szabadítást készített számunkra Jézus halálán keresztül. Ha elfogadjuk ezt a váltságot, nem leszünk teljesen bűntelenek, de már szabadok, akik Jézus segítségével nemet tudnak mondani a bűnre.

II. Parancsolat

„Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot…!”

Ne imádjunk, ne bálványozzunk mást az egy igaz élő Istenen kívül! Mi lehet számunkra bálvány, ami elfoglalja Isten helyét a szívünkben?

• Tévé, számítógép, internet – Ha a szabadidőnk nagy részét ezek előtt töltjük, ha csak ezekből próbáljuk megismerni a világot, akkor az ezek által közvetített értékrendet is vesszük át.
• Munka (felnőtteknél): nem az alkotás örömét kell bűnnek tekinteni, hanem, ha az alkotásunkat nagyobb becsben tartjuk, mint Istent.
• Saját magunk: ha csak az számít, amit én akarok, akaratomat másokkal szemben minden áron érvényesítem.
• Másik ember (sztárok): ha fontosabbá válik, mint Isten.
• Különböző tárgyak: ha túlzott jelentőséget tekintünk nekik (pl.: kegytárgyak, kabalák).

III. Parancsolat

„Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét…!”

Ez nem tiltás: nem tilos kimondani a nevét. Ez parancs, s rögtön utána  jön a szankció.

Mikor mondjuk ki hiába Isten nevét?

-         ha káromkodásra használom,

-         ha kötőszóként használjuk csak nevét (csodálkozásunkban, rémületünkben, örömünkben: ’ÚR Isten!’)

-         ha eltűrjük, hogy így beszéljenek körülöttünk.

(Még a kutya is ugat, ha bántják a gazdáját!)

Mikor mondjuk ki nem hiába Isten nevét?

-         ha imádkozunk,

-         ha segítségül hívjuk,

-         ha dicsérjük, énekkel dicsőítjük,

-         ha beszélünk Róla másoknak.

IV. Parancsolat

„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt! …”

Isten eredeti terve, időbeosztása az ember számára: 6 nap munka és egy nap pihenés (erre fizikailag és lelkileg is szükségünk van!)

Ehelyett ma: 6 napig dolgozunk, közben henyélünk, a 7. napon is egy kis munka (mintha ekkor akarnánk bepótolni a hétköznap elmaradtakat) + henyélés.

Vannak olyan foglalkozások, amelyeknél vasárnap is van beosztás (pl.: egészségügyben, vendéglátásban, kereskedelemben), de a vasárnap helyett a szabad hétköznapot is meg lehet szentelni (csak nehezebb).

Nekünk (tanulóknak) szabad a vasárnapunk. Hogyan tudjuk megszentelni?

-         Családdal vagy magunk elmegyünk a templomba istentiszteletre (lelki feltöltődés a következő 6 napra).

-         Általában otthon együtt van ilyenkor a család: igyekezzünk mindenkivel békességben lenni (elkerülve a haragot, megbántást), próbáljunk meg jót cselekedni, áldozatkészek lenni (nem bűn vasárnap elmosogatni)!

I-IV. Parancsolat Összefoglalása

„Szeresd az Urat, a Te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből!”

Istennel való kapcsolatunk akkor van rendjén, ha Ő áll a mi életünk középpontjában.

·  Ha elménkkel/eszünkkel tudatosan Rá bíztuk magunkat + képességeinket meglátva, Istent szolgálva próbálok élni.

·  Ha szívünk trónján Ő az Úr, ha Isten befolyással van tetteinkre, szavainkra, ha Őt szeretjük legjobban és mindenki mást csak utána.

·  HA lelkünket/legbensőbb valónkat/személyiségünket is a kezébe tudjuk tenni és hagyjuk, hogy átformáljon minket.

Miért szerethetjük Istent?

·  Mert Ő teremtett minket, Ő formált minket már az anyaméhben,

·  Mert Ő is szeret minket, Ő előbb szeretett minket,

·  Mert Ő vigyázott ránk eddigi életünk során,

·  Mert Ő ad nekünk szabadítást bűneinkből, Ő az, aki tisztává teszi lelkünket. Ő az, aki helyrehozza lelkiismeretünket, miután elkövettünk valamilyen rossz dolgot és azt megbántuk.

·  Mert Ő az, aki meg tudja áldani tanulásunkat / munkánkat és a pihenésünket!

MÁSODIK KŐTÁBLA

V. Parancsolat

„Tiszteld apádat és anyádat…!”

Fordulópont a Tízparancsolatban: Isten után első a szülőkhöz való viszony.

Mit jelent tisztelni? – komolyan venni, megbecsülni valakit.

Kit tisztelünk és miért?

Isten mindenkinek mondja ezt a parancsot, nemcsak a gyerekeknek. Fontos, hogy:

-         serdülőként vagy felnőttként is tiszteljük szüleinket,

-         s minden körülmények között tiszteljük őket (akkor is, ha meghalt vagy ha alkoholista is).

Minden gyermek Isten ajándéka. Isten teremtménye vagy, de a szüleidre bízott, hogy felneveljenek.

Milyen rossz lenne, ha nem lennének szüleik!

Elvileg a szülők feladata, hogy az Istenre figyelésben is példaképek legyenek gyermekeiknek, de ez a feladat néha megfordul és Isten a gyermekekre bízza a szülőket ilyen téren.

VI. Parancsolat

„Ne ölj!”

Kiket, miket ölhetünk meg és mivel?

Magunkat, mást                       fegyverrel, szóval, tettel, orvosi beavatkozással (abortusz),

                                               önpusztító életmóddal (cigi, megállás nélküli munka)

Barátságot                               hűtlenséggel, irigységgel, haraggal

Szeretetet, szerelmet                viszonzatlansággal, szavakkal, tettekkel

Tisztaságot, ártatlanságot         ha valaki olyanokat néz/hallgat, amik rossz erkölcshöz vezetnek

Békességet                              ingerültséggel, kapkodással

Csendet                                   felesleges zajjal (pedig csendben lehet igazán Istenre vagy a

                                               másik emberre koncentrálni, figyelni)

Tiszteletet                                pletykával

Más örömét                             rosszindulattal, negatív hozzáállással.

Jézusban van minderre bűnbocsánat!

VII. Parancsolat

„Ne paráználkodj!”

= Légy hűséges!

Kihez kell hűségesnek lenni?   

-         Istenhez

-         szüleinkhez

-         baráthoz/barátnőhöz

-         majd férjhez/feleséghez.

VIII. Parancsolat

„Ne lopj!”

Bár nem vagyunk börtönviselt emberek, mégis mindannyian loptunk már. Miket?

·  Tárgyat (másik játékát, boltból egy rágót, nyalókát),

·  Másik idejét (ha feleslegesen tartjuk fel a másikat mondandónkkal),

·  Másik türelmét (ha direkt idegesítek fel tanárt/szülőt)

·  Másik örömét (ha direkt kárt teszünk mások munkájában, leszóljuk fáradozásukat)

·  Másik tudását (ha lemásolom a leckét másról, aztán én jelentkezem és aratom le helyette a babérokat).

Utolsó két parancsolat

Először úgy tűnnek a többi között, mintha jelentéktelenek volnának. A hétköznapi életben van nagy jelentőségük, mert megmutatják, hogy hogyan gyakoroljuk hitünket a mindennapokban.

Tovább mennek a felszínes vallásoskodásnál. Ezek a parancsolatok nemcsak azt vizsgálják, milyen hívők vagyunk a felszínen, hanem a szívünk mélyéig hatolnak. Ezt az emberek nem is mindig látják. Isten azonban látja, hogy mit miért teszünk (önző érdekből vagy jó szívből) vagy nem teszünk meg.

IX. Parancsolat

„Ne tanúskodj hamisan…!”

Két vonatkozása is van:

Egyrészt ne tegyem másokkal.

Ki az én felebarátom? Bárki, akinek segítséget nyújthatok.

Másrészt, ha velem teszik, hogyan viselkedjem? Türelemmel, alázattal viseljem el a rólam mondott hazugságokat, az élet később beigazolhatja a mi igazunkat, de ha nem tenné is, akkor is Isten jól látja, hogy kinek az oldalán áll az igazság.

X. Parancsolat

„Ne kívánd…!”

A mi titkos vágyainkat, gondolatainkat, kívánságainkat nem mindig látják meg mások. Isten előtt azonban nincs rejtegetni valónk.

Mit mond ez a parancsolat?

Ne legyenek felesleges, túlzó kívánságaink!

Ökör = vagyon, gazdagság szimbóluma (ma: nagy ház)

Szamár = az akkori legkényelmesebb szállítási eszköz (ma: autó)

Akkor minden kívánságunk bűn?

Nem bűn: a szeretetre, az elfogadásra, a társra vágyás belénk van kódolva.

Bűn lesz: - ha túlzottan vágyunk valamire, s ha vágyunk eluralkodik felettünk

                - ha rossz dolgokat kívánunk (pl. drog, cigi).

Hogyan lehet ezt a parancsolatot teljesíteni?

Önerőből nem, csakis Istennek átadva magam!

Ne ragaszkodjunk görcsösen kívánságainkhoz, tegyük le azokat Isten kezébe, valljuk meg Neki azokat imában, s Ő azt és annyit fog megadni, amire szükségünk van, ami a javunkra válik.

V-X. Parancsolat Összefoglalása

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”

Ki az én felebarátom?

-         bárki, aki a közvetlen környezetembe tartozik (családtagok, barátok, iskolatársak),

-         bárki, aki bár nem ismer minket, de segíthetünk rajta (pl. felesleges ruháikból, játékaikból szegényebb gyerekeknek adni).

Mit jelent mást úgy szeretni, mint magunkat?

Isten nem énközpontú életre akar minket tanítani. Önmagunkkal kapcsolatosan az a helyes, ha elfogadjuk saját adottságainkat, képességeinket, külsőnket (bár ez utóbbira némi befolyással bírunk). Isten azt várja tőlünk, hogy másokat is így fogadjunk el, akkor is, ha a másik csúnya vagy buta vagy nem ért velem egyet.

Hogyan lehet kifejezni szeretetünket a másik iránt?

·        ha viselkedésemmel kimutatom iránta tiszteletemet (pl. idősebbeknek előre köszönök, hallgatok szüleimre),

·        ha örömet szerzek másoknak (pl. jótettel, egy apró figyelmességgel, ajándékkal),

·        ha hűségesen kitartok szeretteim mellett (jóban, rosszban),

·        ha nem lopom meg a másik tulajdonát, idejét, örömét, türelmét, tudását,

·        ha nem mondok hazugságot a másikról és kiállok az igazság érdekében a másikért,

·        ha kívánságaimat nem erőszakolom másokra, hanem elsősorban Isten kezébe teszem imádságban.