Pontosan délben találkoztunk immár hagyományos kiindulópontunkon, a volt COOP parkolójában. Rövid szabályismertetés után felkapaszkodtunk a buszra, és már úton is voltunk a csatatér felé, a gyermelyi iskolásokkal együtt. A budakeszi cserkészcsapat otthonának udvarán gyülekeztünk, majd impozáns sorokban vonultunk fel Makkosmáriára. Itt megtörtént a két csapat kialakítása, a pátyiak a zöldeket erősítették. A harc dobszóra indult. Bátor kísérleteket tettünk az ellenfél várának elfoglalására, amelynek során azonban súlyos veszteségeket szenvedtünk.

A későbbiekben inkább az ellenfél támadóinak felszámolására törekedtünk, így engem meglepetésként ért a hír, hogy elfogaltuk a sárgák várát. Ezután már viszonylag egyszerű volt a feladat, csupán mindkét várat védeni kellett. Négy óra felé már igencsak akadályozta a látást a szürkület, ezért némi megkönnyebbülésssel fogadtuk a csata végét jelző dobszót. Arról nem is beszélve, hogy ez azt jelentette, hogy megnyertük a számháborút, hiszen mindkét vár a mi kezünkben volt. Eredményhírdetésre Makkosmárián gyülekeztünk ismét, majd a gyermelyi csapattal együtt indultunk hazafelé. Mint várható volt, a játékot a zöldek nyerték, vagyis mi. Igaz, bárki joggal kérdezhetné, mi ebben a meglepő?

Ez egy remek nap volt, ennyit mondhatok összefoglalásul. Kiváló idő, profi szervezés, nagyszerű játék, és mindezekre a győzelem tette fel a koronát.

Külön szeretnénk köszönetet mondani a gyermelyi csapatnak és vezetőjének, Csepregi Mártonnak, aki az utazásban segített azzal, hogy gondolt ránk. Köszönet továbbá a budakeszi Prohászka Ottokár cserkészcsapatnak, hogy meghívtak számháborújukra, és csodálatos élményekkel és tapasztalatokkal gazdagítottak bennünket.